Vida Ferenc Főszerkesztő

Huszonéves srácok tologatják a babakocsit, miközben ráérősen szürcsölik lattéjukat az elviteles pohárból. Ha nem lenne velük egy gyerek, azt gondolnánk, hogy középiskolások, akik a suli után bandázgatnak túlméretes kapucnis pulcsijukban és a legújabb trendnek megfelelő sneakerükben, pedig ők nagyon is apukák. Észak-Európa országai igazi apaparadicsomok, legalábbis annak hírében állnak. Legtöbbünk fejében egy közepesen homályos kép van róluk, amin az dereng át, hogy a svédeknél, a norvégoknál, a dánoknál meg a finneknél bőkezűen bánnak az apasági szabadsággal, az óvodában organikus szuperkaja van, a havi családi pótlékból pedig itthon felépíthetnél egy kétgenerációs családi házat. Utóbbi persze nem igaz, de a helyzet pontos megismeréséhez megkerestünk néhány, az említett országokban élő magyar apát, akik elmesélték nekünk, hogyan élik meg ők a (gyerekes) mindennapokat. A beszélgetésekből egy hiánypótló anyag született, ami nagymértékben árnyalja a képet mindamellett, hogy apának lenni északon azért elég klassz – pláne annak, aki bírja a hideget.

A skandináv idillben aztán felvettük a gumicsizmát, hogy páros lábbal ugorjunk egy nagyot a magyar valóságba. Többnyire mindenki megjegyzi azt a pillanatot, amikor először találkozik dr. Zacher Gáborral – nekem ezt szerencsére a halványzöld csempés detoxikáló helyett egy régi gyárépületből kialakított fotóstúdióban sikerült összehoznom. A mozgalmas időket élő toxikológus meglátásai és tanácsai minden szülőnek fontosak lehetnek, különösképpen a kamaszkortól felfelé. És hogy mi a legjobb tanácsa arra, hogy elkerüld a pillanatot, amikor egy, a jó ég tudja milyen fecskendő áll ki a gyereked vénájából? Az, hogy beszélgess vele. Ne megmondd, ne kioktasd, ne leszóld, beszélgess. Tényleg. Előtte viszont olvasd el az eddigi legjobb lapszámunkat!