Előfizetek
Aktuális lapszámunkból

Igazi példaképek

Számos remek apát és történetet ismerhettünk meg az apa2018 pályázat kapcsán. Legfrissebb számunkban négy apa történetét közöljük a legjobbak közül.

A nagy videójáték guide

Felelős apaként általában már nem lehet megúszni a videójátékozást – de miért is kellene megúszni egy ilyen remek szórakozást? Persze nem mindegy,
mit veszünk otthonra, és könnyű elszédülni a szaküzletek kínálatától meg a gémer ismerősök tuti tanácsaitól. Most segítünk eldönteni, hogy Xbox, PlayStation, esetleg PC vagy valami egészen más kütyü kell neked otthonra.

Szegény, szegény ketteske

A másodikra már nem figyelünk annyira, mint az elsőre? A kicsinek tényleg csak a betegségek jutnak, a nagy meg önállótlan? Szakértővel és gyakorló szülők segítségével leszámolunk néhány tévhittel, ami jól jöhet, ha szeretnétek másodikat, vagy éppen most született meg, vagy csak elveszettnek érzed magad kétgyerekes apaként.

Bajnokok útja

Nem minden szülő álmodik olimpiai dobogó előtti tapsikolásról, de megesik, hogy az edzők mégis el akarják hitetni a családdal: a fiuk akkora tehetség, hogy nem ártana még több áldozatot hozni. Körképünk alapján – mint mindenben az életben – e téren is az arany középútra kellene törekedni.

Duplótól a programozásig

A legó nem csak arra való, hogy korosztálytól függően lenyelje a gyerek, vagy hogy a lábad alá dugja, amíg nem figyelsz. Kifejezetten jót tesz a szem-kéz koordináció fejlődésének, mivel az apró darabokat nem lehet tessék-lássék egymásba építeni. Ez magával hozza a kézben lévő izmok erősödését is, ami jól jön az írástanulás során.

A szerkesztő levele
A szerkesztő levele

Vida Ferenc Főszerkesztő

A 21. századi élet egyik nagy előnye, hogy minden kérdésre tudod a választ. Vagy ténylegesen tudod, vagy rákeresel és fél perc múlva tudod. Fennakadást csak az okozhat, ha egy kérdéssel kapcsolatban egymásnak ellentmondó információkkal találkoztok. Mint például én, amikor arról kérdezgettem mindenkit, mikor is jön a Mikulás.
A Mikulás mint intézmény a gyerekkori őszinte lelkesedés után nagyjából tinikorra válik érdektelenné. Amikor viszont az embernek gyereke születik, onnantól újra olyan lelkesedéssel várja december hatodika reggelét, mint 25 évvel azelőtt. De biztosan a december hatodika reggelt kell várni? Szerintem igen, a feleségem szerint viszont nem. Náluk a Mikulás előző este jött, a saját gyerekkori hagyományokhoz – legalábbis az ilyen jellegűekhez – pedig hajlamosak vagyunk ragaszkodni, Google-válaszok ide vagy oda. Nekem akkor jött, úgy volt jó, legyen a gyerekemnek is legalább ilyen jó, de inkább még jobb. Teljesen érthető, és az ilyen ügyeket illik is kölcsönösen tiszteletben tartani.
Az első kettesben töltött karácsonyunk előtt leültünk a feleségemmel és elmeséltük egymásnak, mi volt az ünnepi rutin a családban. A közös ünnepet tiszta lappal indítottuk: senki nem akarta ráerőltetni a másikra a saját szokásait, hanem a kettőből – és persze a saját fejünkben lévő ötleteinkből – igyekeztünk megalkotni valami személyeset, olyat, ami ténylegesen ránk jellemző és amiben mindketten jól érezzük magunkat. Mert egy klasszikus magyar karácsony estére ugyan megvan a kész forgatókönyv, de sokkal jobban jártok, ha ezeket az alkalmakat ti magatok gondoljátok újra. Ha december 24-én is jobban szerettek Nirvanára ugrálni az ágyon, mint a Mennyből az angyalt énekelni a fa alatt, akkor csináljátok azt! Ha a halászlé/töltött káposzta kombó helyett hamburgert sütnétek, tegyetek úgy! Vagy ha el akartok utazni messzire és csak a legszűkebb családdal tölteni az ünnepeket, akkor lépjetek le és ne tépelődjetek azon, mit szólnak majd a rokonok!
Végül a Mikulás hatodikán reggel jött. Jövőre felőlem jöhet előző este is.

Tetszettek a cikkeink és szeretnéd házhoz kapni a magazint?

Akciós előfizetési ajánlatunkat kár lenne kihagyni!

Érdekel