Az életközepi válság mítosza
A „kapuzárási pánik”, alias az „életközepi válság” piros sportautója ugye drága, sokba kerül a fenntartása és még kényelmetlen is. Akkor meg mégis minek? A modern férfi pávatollai lehet, hogy elbűvölik a csinos lányokat, de végül saját magunkat nem verhetjük át: öregszünk, és az út végén ott látjuk az elkerülhetetlent. Ha ez megvan, pánik és vad tivornyák helyett hagyjunk magunknak egy kis időt, és értsük meg, mi történik velünk a harmincas, negyvenes éveinkben. Már ha történik.
Életközepi válságként ismeri a nagyközönség a harmincas, negyvenes korosztályra törő kellemetlen, frusztráló érzést, amely szerint nem találjuk a helyünket a világban. Új hobbit keresünk, aggódunk a testünk változásai miatt, másra vágyunk, mint amivel eddig foglalkoztunk, és persze az eddig elért eredményeinket nem tekintjük igazi értéknek. Könnyű azonban az életkorra és a körülményekre fogni igazságtalannak tűnő életünket. Valójában ez a folyamat pontszerű felismeréssel kezdődik, és hosszú egyéni munkát ígér.
Az életközepi válság, ami nincs
„A pszichológia nem ismeri az életközepi válság diagnózisát, mint normatív, mindenkire érvényes krízist. E jelenségnek ugyanis nincsen olyan általánosan elfogadott tünetegyüttese, mint például a depressziónak” – mondja Kővágó Pál pszichológus.
A 30-40-es korosztály több mint egyharmada vallotta úgy, hogy életközepi válságban szenved.
Ennek ellenére az alig egy évtizedes amerikai felmérésekből tudjuk, hogy a 30-40-es korosztály több mint egyharmada vallotta úgy, hogy életközepi válságban szenved. Ezt önmagában nem lehet sem életkorhoz, sem tünetegyütteshez kötni, de életeseményhez, például családalapításhoz sem. Általában a 35-40-es kortól egészen 50-ig tarthat és nemcsak férfiakat, de a nőket is érinti. A férfiak életében 3-10, a nőknél rövidebb ideig, 2-5 évig játszhat szerepet.
„Az életközepi válság nem attól krízis, hogy az életünk közepén van, hanem attól, hogy az életközepi válság érzését azok az állapotok váltják ki, amelyekbe jellemzően középkorban kerülünk, ugyanakkor ezek megléte nem feltétele az életkornak, hiszen jóval fiatalabb és idősebb korban is jelentkezhetnek” – emeli ki Kővágó Pál. A pszichológus tapasztalatai azt mutatják, az életközepi válság jelensége sokkal inkább jellemző a férfiak, mint a nők körében. Előbbi nemnél ugyanis jobban elfogadjuk, hogy felborítja az életét, mint a nőknél. A társadalmi elvárások miatt ők inkább vállalják a számukra előnytelen helyzeteket, mert a váltással túl nagy a kockázat, és figyelembe veszik a saját és gyermekük érdekét is. Pedig sokkal dinamikusabban mozdulnának, ha a közösségük nem ítélkezne felettük.