Verd be, mint egy profi!
Egyszerű, mint a szög, mondjuk a könnyen átlátható, korántsem bonyolult dolgokra, pedig szögelni – mármint jól szögelni – nem is olyan magától értetődő. Persze nem egyetemi tananyag, de azért van egy-két buktató, amit érdemes figyelembe venned, mielőtt lecsapsz a kalapáccsal.
Szögeléshez alapvetően két dologra lesz szükséged: szögre és kalapácsra – természetesen azon kívül, amit össze akarsz szögelni.
A kalapács
Van különbség kalapács és kalapács között? Nem is kicsi! A kalapácsfej súlya és a nyél hossza együttesen határozza meg, hogy milyen erőhatást tudunk kifejteni a szögre. Nincs mindenre alkalmas ideális méret, de egy háztartásban a 0,75-1 kg súlyú kalapács univerzálisan használható, ha pedig alkotói terveket is dédelgetünk, egészítsük ki egy kisebb 0,1-0,2 kilós példánnyal a finomabb feladatokhoz és egy 2-2,5 kg-ossal a súlyosabb kérdések hatékony lerendezésére.
A kalapács nyele, amellett, hogy funkcionálisan az erőkart testesíti meg, fontos kényelmi tulajdonságokkal is rendelkezhet. Mennyire áll kézre: már az első ütésnél görcsöt kap a kéz, vagy valóban használható? Milyen anyagból készült? Ez azért fontos, mert a nyél elnyeli, eltünteti a fejben keletkező rezgést, az ütések utáni rezonancia nagy részét, így nem lesz kellemetlen zsibbadás a marokban. Milyen a nyél felülete: izzadós lakkos, nyersen ragacsos, vagy kellemesen, selymesen érdes, nem csúszós, nem ragadós? Milyen a fej: egyre népszerűbbek a szöghúzásra is alkalmas villás véggel ellátott fejek, de a leggyakrabban még mindig a lakatos kalapácsok vannak használatban. A négyzet alapú talp lehetővé teszi a célzott, erős ütéseket, elvékonyodó, ék alakú vége pedig a vékony szegek beütéséhez használatos.
A szög
Alapvetően a felszín alá üthető, fej nélküli bodnár szögek, vagy a hagyományos laposszögek közül választhatunk, hosszúság és vastagság alapján. A barkácsboltos mindkét méretet mm-ben várja, az első szám a vastagságot (1-8 mm-ig) a második pedig a hosszúságot (13-300 mm-ig) jelzi. Jó, ha vásárlás előtt felkészülünk, és nem kell végig élni a „–Szöget kérek! –Mégis mekkorát? – Hát, olyan közepesen nagy, vagy inkább kicsivel hosszabb, de keskeny…” párbeszéd kínos pillanatait.