Az apaság mellékhatása: átalakuló, letűnő barátságok

Forrás: gettyimages

Amikor a barátság nem vész el, csak átalakul.

Nagyjából a középiskola óta fokozatosan bővült a baráti társaságom. 8-10 olyan srácot tudnék felsorolni, akikkel együtt jártunk bulizni az érettségi után, a főiskolás évek alatt, és akikkel azóta is jó kapcsolatot ápolok, mióta már mindannyian dolgozó férfiak vagyunk. Az elmúlt 10 év leginkább a párkeresésről, az elmúlt 5 a párkapcsolatok megszilárdításáról, az utolsó 3 pedig leginkább az esküvőkről szólt. Aztán szép fokozatosan, ahogy annak lenni kellett, beindult a bébi-bumm: tízünk közül már csak két barátunknak nincs gyereke.

Persze már akkor is nagyot fordul az emberrel a világ, amikor összeköltözik élete párjával: apránként elmaradoznak a gyakori éjszakai portyázások, a random koncertek, kártyapartik, és persze a kora reggeli „fesztiválról, vagy buliból haza, valamelyikünk albérletébe való beesések” is. Valahogy azt gondolom, hogy ez egy abszolút természetes folyamat, hiszen az ember nem lehet örökké csapongó ifjonc, ha akarja is vinni valamire az életben. Legalábbis nem ilyen mértékben.

Kép
forrás: parenting.com

Amikor a gólya mindenkinél turbó-üzemmódra kapcsolt és egymást érték a babák a családokban, minden átalakult.

Azokkal, akiknek még nem volt családja, kicsit mintha méginkább elmaradoztak volna a találkák. Egy ideig próbáltuk erőltetni a dolgot, de aztán mindannyian kimondatlanul is azon kaptuk magunkat, hogy nincs igazán beszédtémánk, de ha még lenne is, nem tudunk olyan időpontot találni az összejövetelekre, amely mindenkinek klappolt volna. Így egyszerre csak megcsappantak a telefonhívások, üzenetváltások. Persze ez nem azt jelenti, hogy már nem vagyunk jóban, - és elmegyünk egymás mellett az utcán-, hanem azt, hogy ebben az életszakaszban nincs szükségünk olyan mértékben egymás társaságára, mint korábban volt.

Azokkal a haverokkal, barátokkal, akik már megélték azt, amit mi magunk is, valahogy könnyebb megtalálni a közös nevezőt.

Kép
forrás: getty

Számukra nem okoz meglepetést a gyerekek változó napirendje, - amihez minden alkalommal igyekszik igazodni az ember, hogy ne hagyja magára a kicsi édesanyját-, és az sem ciki, ha hirtelen le kell mondani egy megbeszélt találkozót, vagy közös sporttevékenységet, mert mindannyian tudják, hogy ez benne van a pakliban. Amikor már nagyobbak lesznek a gyerekek, egy csapásra minden sokkal egyszerűbbé válik a barátságok ápolása terén (is): azokkal az apa-haverokkal, akikkel kitartottunk egymás mellett, sokszor már olyan programokat is szervezünk, amikbe bevonjuk a srácainkat. Így mindenki jól jár: a gyerekek és mi férfiak is élvezzük egymás társaságát, és talán egy kis szabadidő jut a hölgyeknek is.

Nem mondom, néha azért hiányoznak a felhőtlen tivornyák, a „semmivel sem törődős” bulik, a nevetések; és az érzés, hogy a legnagyobb természetességgel mentünk hajnal 4-kor a sarki fűszereshez, előre elkészített szendvicset majszolni - ráadásul annyit, amennyi csak belénk fért.

Ennek ellenére úgy érzem, hogy jó helyen vagyok, és biztos vagyok benne, hogy a barátaim többsége sem cserélné már el az apa-létet egy alkoholban bővelkedő, egyhetes sátrazásra valamelyik fesztiválon. Mert apának lenni jó: a legnagyobb buli a világon, ami sosem ér véget.

Még több cikk neked
Mikor érdemes először moziba vinni a gyereket?
Mikor érdemes először moziba vinni a gyereket?

Adunk néhány tippet, hogy a mozi igazán élmény lehessen!

Elolvasom
Egyszer abszurd, másszor elgondolkodtató fotókat készít gyerekeivel ez az apuka
Egyszer abszurd, másszor elgondolkodtató fotókat készít gyerekeivel ez az apuka

Nem semmi lesz majd később ilyen gyerekkori fotókat visszanézni!

Elolvasom
9 dolog, amitől a leginkább félek, mióta megtudtam, hogy apa leszek
9 dolog, amitől a leginkább félek, mióta megtudtam, hogy apa leszek

"Nem titok és szerintem nem is szégyen, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyektől tartok egy kicsit, sőt, olyanok is, amikre gondolni sem akarok, mert félelemmel töltenek el."

Elolvasom

Előfizetés