Apám némasággal büntetett és ez milliószor rosszabb volt, mintha kiabált volna

Forrás: getty images

Sokszor nyomós oka van annak, ha azt gondoljuk: "mi másképp akarjuk majd csinálni..."

Amikor magam is apa lettem, az első gondolataim egyike az volt, hogy mit fogok másként csinálni, mint a szüleim. Biztos nektek is ismerős ez az érzés, nem? Nekem azonban nyomós okom van arra, hogy azt gondoljam, alapjaiban kell megreformálnom azt, amit a gyerekéveimből hozva lenyomatként őrzök idestova 30 éve.

Egyetlen gyerek vagyok, a szüleim pedig igazán mindent megadtak nekem, amit akkoriban lehetett, mondhatni éjt nappallá téve gürcöltek a munkában azért, hogy jó gyerekkorom legyen. Hogy mit is jelentett számukra ez a fogalom? Nagyjából úgy tudnám körülírni, hogy anyám osztotta a lapokat, ő tanított mindenre, apám pedig megvette nekem a legkúlabb játékokat.

Eleven kölyök voltam, viszont a környéken ahol laktunk, nem igazán voltak korombeliek, így mindig más elfoglaltság után kellett néznem. Végtelenül érdekeltek a kísérletek és mint számos más gyereket, engem is eszméletlenül lázba hozott a tűz látványa. Amikor már engedélyezett volt számomra, hogy magam is meggyújtsam egy gyufát, vagy öngyújtót, képzeletben már fel is perzseltem a fél utcát, vagy épp a nagyanyámék gyümölcsösét, ahol sokat játszottam. Az egyik ilyen próbálkozásom emlékeztet leginkább arra, hogy milyen nevelést is kaptam a szüleimtől.

Ha valami rosszat csináltam, anyám zsigerből engedte ki az üvöltést a torkán, és miután sárkány módjára kikiabálta magát, ott hagyott a "tett helyszínén", hogy majd lesz valahogy. Apám ezzel szemben más volt. Sokkal rosszabb. Olyasvalamire volt képes minden egyes csínytevésemkor, ami a csontomig hatóan rossz érzéssel tölt el a mai napig.

Az említett pirózós pillanat, amikor akaratomon kívül lángra lobbantottam a nagyanyámék telkén lévő egyik, szerencsére üres-, tyúkólat, épp ezek közé a nem túl felemelő emlékek közé tartozik. Amikor hazaértem, már éreztem, hogy a szülők értesültek a galibáról. Leültettek a konyhába az asztalhoz, anyám rám zúdított vagy 20 perc üvöltéssel átszőtt vádbeszédet, aztán kiviharzott.

Kép
forrás: getty images

Az apám rám se nézett. De nem is kellett, hiszen én már a lélegzet vételéből is megéreztem, hogy irtó dühös. Egyszer csak megfordult, tekintete mégiscsak elkapta az enyémet, - amitől rögvest a föld alá süllyedtem szégyenemben-, és lemondóan csak annyit lökött felém: „eredj a szobádba!” Számomra ez volt a legszívszaggatóbb érzés, amit apától többször is megkaptam, mert tudtam, hogy ilyenkor mérhetetlen csalódottságot érez velem szemben.

Amikor haragudott rám, azt rendszerint sokáig tette: volt, hogy hetekig nem szólt hozzám egy szót sem, csak a szúrós tekintetét éreztem a testemen, akárhányszor elhaladtam mellette. Sosem beszélgetett velem, sem a jó, sem a rossz dolgokról. Nem fegyelmezett, nem volt következetes és soha nem adott nekem magyarázatot semmilyen döntésére, amit velem kapcsolatban hozott. A némaságával sokszor sakkban tartott.

A családunkat csak kívülről ismerők azt gondolhatták, hogy mintaszerű a kapcsolatunk, hogy mindenünk megvan és boldogsággal telnek az együtt töltött perceink. A legfontosabb dolog azonban hiányzott: a valódi kapcsolódás a szüleimhez. A programok az apámmal, a közös élmények, amiket más gyerekek tucatszámra gyűjtöttek be hétvégenként.

Nos, ez az oka, hogy úgy döntöttem, én más apa leszek: olyan, aki az igazán fontos dolgokat adja meg a gyermekének és akihez bármikor bármivel fordulhatnak a srácai. Mert a némaságból semmi jó nem származik.

Még több cikk neked
Hihetetlen, de igaz: egy apa a halála után is küld ajándékot a lányainak
Hihetetlen, de igaz: egy apa a halála után is küld ajándékot a lányainak

11 évvel a halála után még mindig jönnek csomagok az édesapától.

Elolvasom
Külföldön éltek? Így tölthetnek a gyerekek több időt az itthon maradt nagyszülőkkel - 5 működő tipp
Külföldön éltek? Így tölthetnek a gyerekek több időt az itthon maradt nagyszülőkkel - 5 működő tipp

"Kialakítottunk magunknak egy kis családi-rendszert, ami lehetővé teszi, hogy a gyerekeink még több időt tölthessenek a nagyszüleikkel, még ha nem is minden esetben fizikai értelemben véve..."

Elolvasom
A pánikbetegség nem gyerekjáték! - Lehet, hogy te is érintett vagy?
A pánikbetegség nem gyerekjáték! - Lehet, hogy te is érintett vagy?

Egy apuka története mutat rá, mennyire váratlanul ér el ez a betegség. - Íme a leggyakoribb tünetek, hogy te is felismerd és tehess ellene!

Elolvasom

Előfizetés