Apám némasággal büntetett és ez milliószor rosszabb volt, mintha kiabált volna

Forrás: getty images

Sokszor nyomós oka van annak, ha azt gondoljuk: "mi másképp akarjuk majd csinálni..."

Amikor magam is apa lettem, az első gondolataim egyike az volt, hogy mit fogok másként csinálni, mint a szüleim. Biztos nektek is ismerős ez az érzés, nem? Nekem azonban nyomós okom van arra, hogy azt gondoljam, alapjaiban kell megreformálnom azt, amit a gyerekéveimből hozva lenyomatként őrzök idestova 30 éve.

Egyetlen gyerek vagyok, a szüleim pedig igazán mindent megadtak nekem, amit akkoriban lehetett, mondhatni éjt nappallá téve gürcöltek a munkában azért, hogy jó gyerekkorom legyen. Hogy mit is jelentett számukra ez a fogalom? Nagyjából úgy tudnám körülírni, hogy anyám osztotta a lapokat, ő tanított mindenre, apám pedig megvette nekem a legkúlabb játékokat.

Eleven kölyök voltam, viszont a környéken ahol laktunk, nem igazán voltak korombeliek, így mindig más elfoglaltság után kellett néznem. Végtelenül érdekeltek a kísérletek és mint számos más gyereket, engem is eszméletlenül lázba hozott a tűz látványa. Amikor már engedélyezett volt számomra, hogy magam is meggyújtsam egy gyufát, vagy öngyújtót, képzeletben már fel is perzseltem a fél utcát, vagy épp a nagyanyámék gyümölcsösét, ahol sokat játszottam. Az egyik ilyen próbálkozásom emlékeztet leginkább arra, hogy milyen nevelést is kaptam a szüleimtől.

Ha valami rosszat csináltam, anyám zsigerből engedte ki az üvöltést a torkán, és miután sárkány módjára kikiabálta magát, ott hagyott a "tett helyszínén", hogy majd lesz valahogy. Apám ezzel szemben más volt. Sokkal rosszabb. Olyasvalamire volt képes minden egyes csínytevésemkor, ami a csontomig hatóan rossz érzéssel tölt el a mai napig.

Az említett pirózós pillanat, amikor akaratomon kívül lángra lobbantottam a nagyanyámék telkén lévő egyik, szerencsére üres-, tyúkólat, épp ezek közé a nem túl felemelő emlékek közé tartozik. Amikor hazaértem, már éreztem, hogy a szülők értesültek a galibáról. Leültettek a konyhába az asztalhoz, anyám rám zúdított vagy 20 perc üvöltéssel átszőtt vádbeszédet, aztán kiviharzott.

Kép
forrás: getty images

Az apám rám se nézett. De nem is kellett, hiszen én már a lélegzet vételéből is megéreztem, hogy irtó dühös. Egyszer csak megfordult, tekintete mégiscsak elkapta az enyémet, - amitől rögvest a föld alá süllyedtem szégyenemben-, és lemondóan csak annyit lökött felém: „eredj a szobádba!” Számomra ez volt a legszívszaggatóbb érzés, amit apától többször is megkaptam, mert tudtam, hogy ilyenkor mérhetetlen csalódottságot érez velem szemben.

Amikor haragudott rám, azt rendszerint sokáig tette: volt, hogy hetekig nem szólt hozzám egy szót sem, csak a szúrós tekintetét éreztem a testemen, akárhányszor elhaladtam mellette. Sosem beszélgetett velem, sem a jó, sem a rossz dolgokról. Nem fegyelmezett, nem volt következetes és soha nem adott nekem magyarázatot semmilyen döntésére, amit velem kapcsolatban hozott. A némaságával sokszor sakkban tartott.

A családunkat csak kívülről ismerők azt gondolhatták, hogy mintaszerű a kapcsolatunk, hogy mindenünk megvan és boldogsággal telnek az együtt töltött perceink. A legfontosabb dolog azonban hiányzott: a valódi kapcsolódás a szüleimhez. A programok az apámmal, a közös élmények, amiket más gyerekek tucatszámra gyűjtöttek be hétvégenként.

Nos, ez az oka, hogy úgy döntöttem, én más apa leszek: olyan, aki az igazán fontos dolgokat adja meg a gyermekének és akihez bármikor bármivel fordulhatnak a srácai. Mert a némaságból semmi jó nem származik.

Még több cikk neked
Utolsó hétvégéjére készül idén a Gyerek Sziget
Utolsó hétvégéjére készül idén a Gyerek Sziget

Jjúnius 23-24-én érdemes kinézni a Hajógyári-szigetre és elmerülni a seregnyi ingyenes programban.

Elolvasom
Ez a hétvége az apukák ünnepe lesz a Gyerek Szigeten
Ez a hétvége az apukák ünnepe lesz a Gyerek Szigeten

A Gyerek Sziget harmadik hétvégéjén az apukáknak kedveskednek a szervezők, csupa apa-gyerek programmal:

Elolvasom
9 jel, hogy gyermekednek a digitális szakmában a helye
9 jel, hogy gyermekednek a digitális szakmában a helye

Legyen fiú vagy lány, 2 vagy 12 éves, ha az alábbi jelekkel találkozol, nem kizárt, hogy gyermeked egy nap programozó, webfejlesztő, szoftverfejlesztő, vagy más hasonló, IT területen dolgozó szakember lesz. És valószínűleg nagyon jó is!

Elolvasom

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem